[ Tanfolyamok ] - Fedezd fel a művészt magadban

A Mint egy rejtőző mag, várva, hogy szárba szökkenjen, ha táplálják és öntözik, úgy lapulnak meg mindannyiunkban bizonyos rejtett képességek. A kreativitás kibontakoztatása ünnep az életünkben, amire mindannyian képesek vagyunk.

Gyerekkorunkban sokszor nem engedték, hogy maszatoljunk, a remekműveinket megkritizálták, vagy tönkretették az érzéketlen felnőttek, vagy a többi gyerek. Moszkvában végeztek egy érdekes kísérletet. Gyerekek rajzait vizsgálták hat és tizenegy eves korukban. A hatéveskori kreativitás helyét szigorú merevség, visszafogottság vette át a későbbi életkorban készült rajzokon. Vajon miféle korai hatások érik a gyerekeket művészet terén?

A gyerekek még nem félnek állandóan attól, hogy hibáznak, de a felnőttek igen, és átplántálják azt a gyerekekbe. Felnőttként, mi, szülők és tanárok megváltoztathatjuk saját személyes programunkat ezen a téren, és a gyerekeknek a magabiztos hozzáállást és technikákat adhatjuk át. Ezt azok a tanárok és szülők tudják véghezvinni, akiknek nincsenek blokkjaik saját művészetük kibontakoztatásában.

Gyerekként élvezetet találtam a rajzolásban, de az évek során a bennem rejlő tehetség elhalványult. 1993-ban részt vettem egy felnőtteknek meghirdetett rajztanfolyamon, ami Betty Edwards " Rajzolás a jobb agyféltekével" című könyvén alapult. A tanfolyam során a különféle gyakorlatokon keresztül képesek lettünk megváltoztatni a képek érzékelésének és befogadásának módját. Például ahelyett, hogy egy tárgyat nézve, azt lerajzoltuk volna, a körülötte, általa létrehozott üres terekre koncentráltunk, vagy éppen egy kisebb kockákra osztott portrét fejjel lefelé, kockánként rajzoltunk meg. Egész idő alatt koncentráltunk, éberek és tudatosak voltunk, ugyanakkor ellazultak és szabadok. Ezek a kedvező körülmények segítettek, hogy mentálisan átállítsuk agyunkat.

A tanfolyam után sem lettem hivatásos rajzoló, de tudom, hogy lehetnék, ha azt választanám. A legfontosabb, ami történt velem, hogy felismertem, hogy az élet minden területén vannak ilyen nagyszerű képességeim, ha megszabadulok a gátló tényezőktől, és a megfelelő módon tanulok.
Az ötvenes években a Californiai Technológiai Intézetben Dr. Roger W. Sperry és hallgatói több kutatást is végeztek az agy jobb és bal féltekéjének működésével kapcsolatosan. Azt találták, hogy a legösszetettebb mentális funkciók megoszlanak a két agyfélteke között. A baloldali irányítja például az analitikus gondolkodást, a logikát, odafigyel a részletekre, ez ismeri fel a betűk és számok sorrendjét (ez képezi a verbális képességek alapját). A jobboldal felelős a kreativitásért és az érzelmekért. Elemzi a teret, a geometrikus formákat, alakokat. Ez látja át az egészet, és rakja össze a részleteket. Ez az álmok területe, itt jönnek létre a gondolatok új kombinációi.

A hagyományos oktatás általában a sorrendiséget és a minták követését igényli, és így elhanyagolja a jobb agyféltekét. Az intellektuális megközelítés a különálló részek elsajátításán alapul, nem pedig a teljes kép átlátásán, ahogy például a Montessori pedagógiában. Az akadémikus tudást verbális úton sajátítjuk el, elnyomva ezzel az agy kreatív területeit. Lehet, hogy egy bal-agyféltekés világgá váltunk, ahol a kreatív, érzelmi, ösztönös lényünk nem kap támogatást? Dr. Sperry összegzése szerint: "A leglényegesebb, amit találtunk, hogy úgy tűnik, kétféle gondolkodás létezik, a verbális és a nem-verbális, ami egymástól meglehetősen élesen elkülönülve jelenik meg a jobb, illetve a bal agyféltekében. Az oktatási rendszerünk, csakúgy, mint a tudomány általában, hajlamos figyelmen kívül hagyni a nem-verbális intellektus létezését. Mindebből következik, hogy a modern társadalmak diszkriminálják a jobb agyféltekés gondolkodást."
Négy nap alatt mindenki "művész" lehet, ez eddig még kivétel nélkül mindenkinek sikerült, aki hajlandó volt megtapasztalni a "minden lehetséges" csodálatos érzését. A kreativitás saját nagyszerűségünk dicsőítése. Hozzuk létre és erősítsük meg magunkban ezeket a képességeket, a bennünk rejlő művész megtalálásával.